[Determined] - Epilógus

Idegesen rontottam be a házunkba, s dobtam le magam a nappaliban található kanapéra. Olyan mérges voltam Jiminre, mint azelőtt még soha. Végig hallgatózott, s ezek szerint mindvégig arra ment ki a játék, hogy ezzel próbáljon nekem a legjobban ártani. Volt egy megérzésem, hogy bántotta őt, ami még régen történt ott a kapitányságon. De szentül megvoltam győződve arról, hogy túl tette magát az egészen, hiszen egy éve megtörtént. Habár Jiminről beszéltünk, aki mindig is a múltban élt, nem tekintett előre a jövőbe.

Könnyeim kezdték el az arcomat felszántani. A telefonom percenként jelezte, hogy a szüleim keresnek. Őszintén, nem voltam rájuk és a haragjukra, meg azon szavaikra, amiket képesek lennének jelen pillanatban hozzám vágni. Néma üzemmódra kapcsolva a telefonomat, magamra dobtam egy plédet és hallgattam a csendet. Ennek ellenére az agytekervényeim szabályosan pörögtek, mivel úgy éreztem, hogy minden előröl kezdődik, mint régen. Nem akartam megint azokon végig menni, volt egy biztos hátterem, amitől szerettem volna könnyen megszabadulni.

Hónapok teltek el, azóta Jungkookkal inkább Gwangjuba költöztünk, távol a szülőktől, ahol békében felnevelhetjük majd a gyereküket. Időközben a házasság is megtörtént és hiába voltam fiatal és a társai, boldog voltam, hogy ilyen életet élhettem. Amíg a szüleim által épített szabályokkal kellett élnem, rá kellett jönnöm arra, hogy egy rab voltam. Haragudtam rájuk, de azért mégsem volt jogom ahhoz, hogy az unokájukat ne láthassák, hiszen a gyerekeknek szükségük lehet egyszer még a nagyszüleikre.

Meghatározva éltem eddig az életemet, de ezt a hátam mögött tudtam hagyni, nem foglalkozni semmivel, csak azzal, ami még előttem van. Az álmaimra, amiket ha tovább szövök, soha nem fogom valóra váltani. Göröngyös életem volt, de ebben Jungkook segítségemre volt, akit még a történetünk elején egy rideg embernek ismertem meg, aki mindenre pályázott, csak nem éppen tisztességes játékra. És hiába az idő röpke órái, amikben veszekedtünk, minket ez hozott közelebb egymáshoz és lettünk szerelmesek a másikba. Jimin a múlt, én a jelenben és a jövőben is Jungkookkal leszek boldog. Bizton állítom, ha teljesen felhős kapcsolatunk sosem lesz, békében és szeretetben tudunk élni, mert nincs olyan párkapcsolat, amiben ne lenne veszekedés vagy hasonló.

Nehezen, de én döntöttem arról, hogy ez már pedig az én életem, aminek a fonalait én szövöm és döntöm el, hogy mégis mikor vágom el a szálakat. És nem létezik nálam többször a meghatározva szó, töröltem, felejtettem. Ez a titka. Lee Mijoo, most már szabad ember volt, aki nem engedett többször a befolyásos embereknek.

Lehet mondani azt, hogy ezt lehetett volna még hova bonyolítani, de én így voltam megelégedve az életemmel. Nem egy tündérmese, de számomra tökéletes. Egyedi voltam, és az egészben ez volt a lényeg, az egész történetben… Hogy elérjek egy olyan szintre, ahol nem mások akarata szerint éltem, hanem a sajátom szerint.