A gondolataim a becsengetés óta, csak az új tesi tanár körül forgott, amely igazán szokatlan volt. Nem szoktam sokat agyalni semmin, de most valamiért semmi nem volt képes elvonni róla tekintetemet. Még barátnőmre se tudtam oda figyelni, mert a falon levő feliratokat is érdekesebbnek találtam. Kezdett sok lenni, hogy Yooyoung a tanáron kívül másról nem igazán tudott áradozni. Ha tehettem volna legszívesebben egyből lecsaptam volna már rég...
Elmélkedésemből a csengő zökkentett ki, mely nekem pokol kezdetét jelentette, míg a körülöttem levő lány osztálytársaimnak az olvadozást. Már most eldöntöttem magamban, hogyha tesi tanár lévén mást mer csinálni, mint ahogy azt előírják neki, biztos tartani fogom magamat, ahhoz mint eddig három éven keresztül. Meglehet, hogy emiatt kifogom húzni a nála a gyufát, de különösebben nem érdekel. Ha huszonegy évesen tanár is és megköveteli a tiszteletet, megadom neki, de csak és kizárólag amennyit megfog követelni tőlem.
Csendben ültem továbbra is a helyemen és vártam, hogy a barátnőm normálisan elkészüljön végre és indulhassunk be a tornaterembe, hol reményeim szerint végre észhez fog térni. Nem tudtam, hogy ez most annak a hatása, hogy a régi tesi tanárunk a rigolyái miatt leváltva vagy azért, mert annyira beleunt a szakmájába, hogy egy fiatalabb tanárra volt szüksége a sulinak. Valljuk be, hogy nekem aztán nagyon mindegy volt eddig is az, hogy ki a tesi tanárunk, csak ne legyen olyan szeszélyes, mint az időjárás; egyszer ilyen, egyszer olyan. Bár nem nagyon sok mindent vártam el az új tanárunktól, egyedül csakis annyit, hogy értsen a szakmájához és ne az a hír lengje körbe, mint egy koron egy hűséges munkatársukat a tanároknak.
– Lányok, megjött az új tanár. Próbáljuk az értelmes oldalunkat mutatni, nehogy elijesszük őt, ha már a sulinak volt annyi esze és egy cuki, fiatal tanárt választott ki a számunkra – törte meg a csendet a pompom csapat vezetője Akane, aki a maga módján egyenlőre még mindig egy japán cserediák volt.
– Remélem az értelmes viselkedés alatt nem azt érted, hogy eladni majd a fél tornatermet – válaszoltam a kijelentésére határozottan, amit egyből egy kis pillantással díjazott. Soha nem ápoltam jó kapcsolatot Akane-val, már csak amiatt sem, mert eléggé nagyra szokott lenni magával, amiatt, hogy az apja Tokió polgármestere.
– Legalább most add a mindent tudó kisasszonyt, aki már a legelején nem szimpatizált vele, amikor az idióta barátnőd fecsegett róla – mondta mérgesen, ahogy elködösült tekintetét Yooyoung-ra vezette.
Általában semmivel sem tudott kihozni a sodromból, de azt senkitől sem tűrtem el, hogy a legjobb barátnőmet sértegesse. Lássuk be, hogy a jegyei sosem voltak és lesznek a legfényesebbek, azonban neki a tanulás így is fontosabb volt még a hírnévnél is. És a fejében egyáltalán nem szokott megfordulni az, hogy nagydobra verje a párkapcsolatát, ahányszor összejött egy sráccal. Bár azt még így is be kellett látnom, hogy gyorsan leszokta váltani a barátait, mert egyszerűen mindig talált valaki jobbat. Viszont négy hónapja, amióta megismerkedett Minjae-vel, azóta már inkább vakrandikat szervezgetett nekem, ezzel próbálva meg elszakítani Jimin-től. A mai napig nem tudtam rájönni arra, miért is nem szimpatizál vele...
Kis veszekedésünket egy férfi zavarta meg, aki minden bizonnyal a szóban forgó tesi tanárunk lehetett. Éj fekete haja volt, s az ember meg sem tudta volna mondani róla, hogy huszonegy éves. Inkább nézett ki velünk egy korúnak, mint sem annyinak, amennyinek vallotta magát. Azonban sugárzott róla, hogy figyelmet és tiszteletet követelő és egyáltalán nem a humoráról, illetve a kedvességéről lesz híres. Emiatt talán kétszer is meggondoltam, hogy mikor szólaljak meg és mit mondjak azon a helyen, amikor ő is ott van.
– Ahelyett, hogy a szátokat jártatnátok, inkább gyertek, mert ideje lenne elkezdeni az órát – szólt ránk erélyesen, amitől tényleg mindenki elhallgatott. Tudtam, hogy ez nekem is szólt, de azért mégis csak hálát adtam annak, hogy tényleg csend lett pillanatok alatt. – Mint láthatjátok, fiúkat én nem tanítok, mert azt valaki más elvállalta, így történt az, hogy csak az osztály felét kaptam meg, vagyis benneteket. Nem tudom, hogy az előző tanárnál mivel indítottatok, de nálam mindig röpivel, utána meg azt csináltok amit akartok – felelte olyan hangosan, hogy még a túloldalon is másodpercek alatt csönd lett. És tényleg érdemes tartani tőle...
Amíg a többiek a szertár felé vették útjukat, én Yooyoungot noszogattam, hogy inkább fussunk. Egyáltalán nem szerettem a röplabdát, sőt nem is tartozott az erősségeim közé... De ahelyett, hogy egy helyben ülnék valamelyik dobogón, inkább büntetésképp futok egész órán, csak hadd kerülhessem el a játékot a labdával együtt. Persze a barátnőm is inkább a röplabdát választotta, úgyhogy egyedül maradtam a futással kapcsolatban.
Nagy levegőt véve kezdtem el a köröket futni, s ahányszor elhaladtam a tanár mellett, egyből szúrós pillantásokkal illetett. Hát szerintem tényleg sikerült egyből kihúznom nála a gyufát, de komolyabban leszartam azt, hogy mint gondolt az egész cselekedetemről. Még véletlenül sem fordulna meg az a fejemben, hogy futás nélkül bárminek is neki álljak az órán.
– Lee Mijoo, az óra végeztével szeretném, ha a tanári előtt megvárnál. Beszédem van veled! – vette elő újra a komolyabb énjét, ahogy az én nevemet kiejtette a száján.
Az osztálytársaim többsége ettől rajtam nevetett, de ezt csakis úgy tudták befejezni, hogy a drágalátos tanár úr megfenyegette őket az egyesekkel. Tényleg nem kispályás tanárral kellett mindegyikünknek szembenéznie. Ráadásul arra is figyelnünk kellett, hogy milyen szavak hagyták el a szánkat. Meglehetősen mérges volt arra a személyre, akinek a száját káromkodás hagyta el a mélyen tisztelt tanárnak az óráján.
Az óra vészesen közeledett a vége felé, nekem pedig muszáj gyorsabbra vennem a tempót a futásban. Ráadásul ott is sietnem kellett, hogy minél előbb kitudhassak úgy osonni a teremből, hogy az a tanárnak ne tűnjön fel, ezzel elkerülve a beszélgetést az alapos fejmosással együtt, amiért nem azt szándékoztam tenni, amit ő kiadott nekünk. S végül is egyik percről a másikra megszólalt a csengő, ezzel a végemet jelezve.
Osztálytársaim egyre inkább arrébb lökdöstek, hogy ne tudhassak kimenni. A lelket egyedül a legjobb barátnőm Yooyoung tartotta bennem, hogy már pedig szerinte nem lesz semmi baj, mivel büntetésként egész órán róttam a felesleges köröket. Ez mind szép és jó volt, csak sugárzott az egész srácról, hogy ne kegyelméről híres.
Csak a Jó Isten adja, hogy ne kapjak akkora lecseszést tőle...
Elmélkedésemből a csengő zökkentett ki, mely nekem pokol kezdetét jelentette, míg a körülöttem levő lány osztálytársaimnak az olvadozást. Már most eldöntöttem magamban, hogyha tesi tanár lévén mást mer csinálni, mint ahogy azt előírják neki, biztos tartani fogom magamat, ahhoz mint eddig három éven keresztül. Meglehet, hogy emiatt kifogom húzni a nála a gyufát, de különösebben nem érdekel. Ha huszonegy évesen tanár is és megköveteli a tiszteletet, megadom neki, de csak és kizárólag amennyit megfog követelni tőlem.
Csendben ültem továbbra is a helyemen és vártam, hogy a barátnőm normálisan elkészüljön végre és indulhassunk be a tornaterembe, hol reményeim szerint végre észhez fog térni. Nem tudtam, hogy ez most annak a hatása, hogy a régi tesi tanárunk a rigolyái miatt leváltva vagy azért, mert annyira beleunt a szakmájába, hogy egy fiatalabb tanárra volt szüksége a sulinak. Valljuk be, hogy nekem aztán nagyon mindegy volt eddig is az, hogy ki a tesi tanárunk, csak ne legyen olyan szeszélyes, mint az időjárás; egyszer ilyen, egyszer olyan. Bár nem nagyon sok mindent vártam el az új tanárunktól, egyedül csakis annyit, hogy értsen a szakmájához és ne az a hír lengje körbe, mint egy koron egy hűséges munkatársukat a tanároknak.
– Lányok, megjött az új tanár. Próbáljuk az értelmes oldalunkat mutatni, nehogy elijesszük őt, ha már a sulinak volt annyi esze és egy cuki, fiatal tanárt választott ki a számunkra – törte meg a csendet a pompom csapat vezetője Akane, aki a maga módján egyenlőre még mindig egy japán cserediák volt.
– Remélem az értelmes viselkedés alatt nem azt érted, hogy eladni majd a fél tornatermet – válaszoltam a kijelentésére határozottan, amit egyből egy kis pillantással díjazott. Soha nem ápoltam jó kapcsolatot Akane-val, már csak amiatt sem, mert eléggé nagyra szokott lenni magával, amiatt, hogy az apja Tokió polgármestere.
– Legalább most add a mindent tudó kisasszonyt, aki már a legelején nem szimpatizált vele, amikor az idióta barátnőd fecsegett róla – mondta mérgesen, ahogy elködösült tekintetét Yooyoung-ra vezette.
Általában semmivel sem tudott kihozni a sodromból, de azt senkitől sem tűrtem el, hogy a legjobb barátnőmet sértegesse. Lássuk be, hogy a jegyei sosem voltak és lesznek a legfényesebbek, azonban neki a tanulás így is fontosabb volt még a hírnévnél is. És a fejében egyáltalán nem szokott megfordulni az, hogy nagydobra verje a párkapcsolatát, ahányszor összejött egy sráccal. Bár azt még így is be kellett látnom, hogy gyorsan leszokta váltani a barátait, mert egyszerűen mindig talált valaki jobbat. Viszont négy hónapja, amióta megismerkedett Minjae-vel, azóta már inkább vakrandikat szervezgetett nekem, ezzel próbálva meg elszakítani Jimin-től. A mai napig nem tudtam rájönni arra, miért is nem szimpatizál vele...
Kis veszekedésünket egy férfi zavarta meg, aki minden bizonnyal a szóban forgó tesi tanárunk lehetett. Éj fekete haja volt, s az ember meg sem tudta volna mondani róla, hogy huszonegy éves. Inkább nézett ki velünk egy korúnak, mint sem annyinak, amennyinek vallotta magát. Azonban sugárzott róla, hogy figyelmet és tiszteletet követelő és egyáltalán nem a humoráról, illetve a kedvességéről lesz híres. Emiatt talán kétszer is meggondoltam, hogy mikor szólaljak meg és mit mondjak azon a helyen, amikor ő is ott van.
– Ahelyett, hogy a szátokat jártatnátok, inkább gyertek, mert ideje lenne elkezdeni az órát – szólt ránk erélyesen, amitől tényleg mindenki elhallgatott. Tudtam, hogy ez nekem is szólt, de azért mégis csak hálát adtam annak, hogy tényleg csend lett pillanatok alatt. – Mint láthatjátok, fiúkat én nem tanítok, mert azt valaki más elvállalta, így történt az, hogy csak az osztály felét kaptam meg, vagyis benneteket. Nem tudom, hogy az előző tanárnál mivel indítottatok, de nálam mindig röpivel, utána meg azt csináltok amit akartok – felelte olyan hangosan, hogy még a túloldalon is másodpercek alatt csönd lett. És tényleg érdemes tartani tőle...
Amíg a többiek a szertár felé vették útjukat, én Yooyoungot noszogattam, hogy inkább fussunk. Egyáltalán nem szerettem a röplabdát, sőt nem is tartozott az erősségeim közé... De ahelyett, hogy egy helyben ülnék valamelyik dobogón, inkább büntetésképp futok egész órán, csak hadd kerülhessem el a játékot a labdával együtt. Persze a barátnőm is inkább a röplabdát választotta, úgyhogy egyedül maradtam a futással kapcsolatban.
Nagy levegőt véve kezdtem el a köröket futni, s ahányszor elhaladtam a tanár mellett, egyből szúrós pillantásokkal illetett. Hát szerintem tényleg sikerült egyből kihúznom nála a gyufát, de komolyabban leszartam azt, hogy mint gondolt az egész cselekedetemről. Még véletlenül sem fordulna meg az a fejemben, hogy futás nélkül bárminek is neki álljak az órán.
– Lee Mijoo, az óra végeztével szeretném, ha a tanári előtt megvárnál. Beszédem van veled! – vette elő újra a komolyabb énjét, ahogy az én nevemet kiejtette a száján.
Az osztálytársaim többsége ettől rajtam nevetett, de ezt csakis úgy tudták befejezni, hogy a drágalátos tanár úr megfenyegette őket az egyesekkel. Tényleg nem kispályás tanárral kellett mindegyikünknek szembenéznie. Ráadásul arra is figyelnünk kellett, hogy milyen szavak hagyták el a szánkat. Meglehetősen mérges volt arra a személyre, akinek a száját káromkodás hagyta el a mélyen tisztelt tanárnak az óráján.
Az óra vészesen közeledett a vége felé, nekem pedig muszáj gyorsabbra vennem a tempót a futásban. Ráadásul ott is sietnem kellett, hogy minél előbb kitudhassak úgy osonni a teremből, hogy az a tanárnak ne tűnjön fel, ezzel elkerülve a beszélgetést az alapos fejmosással együtt, amiért nem azt szándékoztam tenni, amit ő kiadott nekünk. S végül is egyik percről a másikra megszólalt a csengő, ezzel a végemet jelezve.
Osztálytársaim egyre inkább arrébb lökdöstek, hogy ne tudhassak kimenni. A lelket egyedül a legjobb barátnőm Yooyoung tartotta bennem, hogy már pedig szerinte nem lesz semmi baj, mivel büntetésként egész órán róttam a felesleges köröket. Ez mind szép és jó volt, csak sugárzott az egész srácról, hogy ne kegyelméről híres.
Csak a Jó Isten adja, hogy ne kapjak akkora lecseszést tőle...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése